Magyarország más országokkal összehasonlítva, szigorúan szabályozza a gépjárművezető engedélyek kiadását. Rendszeres egészségügyi alkalmassági vizsgálatot köt ki, amely feltétele a vezetői engedély kiadásának (meghosszabbításának). Érdemes ezért utánanézni annak, hogy a gépjárművezetői alkalmassági vizsgálatok esetében hogyan érvényesül a személyes adatok védelme külön tekintettel az EESZT-re (2023. március 11.)
Kétség kívül fűződik közérdek ahhoz, hogy egészségileg alkalmatlan állampolgárok ne ülhessenek autóba, és ezt hivatalos úton, jogszerű módon meg lehessen akadályozni. Becslésem szerint a magyar lakosság kb. 1-2%-a alkalmatlan egészségügyileg a gépjármű vezetésre, többi 98-99% gond nélkül vezethet és kint is van az utakon.
Számos országban az alkalmatlan célcsoportra fókuszálnak, és inkább a kiadott időkorlát nélküli vezetői engedélyeket vonják vissza. Vannak országok, ahol csak megelőző egészségügyi alkalmassági vizsgálat van, máshol az alkalmassági vizsgálat kizárólag az éles látásra terjed ki, ezért az nem is orvosnál történik, hanem a rendőrségen, okmányirodán is elvégezhető. Más országok a rendszeres egészségügyi vizsgálatra voksolnak. Magyarország különösen vonzódik a rendszeres, kényszer orvosi vizsgálatokhoz, a lakosság a bölcsődétől kezdve rendszeresen meg kell jelenjen kényszer orvosi vizsgálatokon. Ezeknek az emberi jogi háttere egyáltalán nincs kimunkálva.
Az Európai Parlament a 2006/126/EK. irányelvében egységesítette a gépjármű vezetői engedélyek szabályozását, egységes formátumot vezetett be, és próbált gátat szabni az indokolatlan vegzálásnak például azzal, hogy minimum 10 éves érvényességi időt kötött ki. A magyar állam tekintélyes időhúzás után, 2015. március 1-től módosította a korábbi 5 évente szükséges vizsgálatok periódusát 10 évesre, de 60 éves életkor felett azonban már sokkal szigorúbb 3 évente, majd 70 éves életkortól 2 évente szükséges orvosi alkalmassági vizsgálatot kötött ki.
Ezzel párhuzamosan mindig is létezett az a lehetőség, hogy az alkalmatlanná vált sofőröktől el lehessen venni a jogosítványt. A vonatkozó a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet 20. §-a már 1992-ben tartalmazta azt, hogy:
20. § Ha az orvosnak tudomása van arról, hogy az általa kezelt személy vezetői engedéllyel rendelkezik és nála olyan betegséget, illetőleg állapotot észlel, amely közúti járművezetésre való alkalmasságát kérdésessé teszi, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi (ÁNTSZ) szolgálatnak a közúti járművezető lakóhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) intézetén keresztül köteles haladéktalanul soron kívüli vizsgálatot kezdeményezni.
21. § (1) A 20. § alapján minden orvosnak kezdeményeznie kell a soron kívüli egészségi alkalmassági vizsgálatot, ha az általa vizsgált személynél
a) elmebetegséget vagy annak maradványállapotát;
b) bármely eredetű tudatzavart;
c) epilepsziás tüneteket;
d) forgalomban való részvételt befolyásoló látás vagy hallászavart;
e) a mozgásképesség és összerendezettség ismétlődő vagy tartós zavarát;
f) alkoholelvonó kezelést;
g) kábítószerfüggőséget
állapított meg.
A fenti szabályozás kisebb mértékben finomodott 2008. június 23-i hatállyal. Az ÁNTSZ helyett a háziorvost, míg a 21. § szerinti pszichiátriai kórképek esetén az ORSZI elsőfokú szakértői bizottságát kellett értesíteni és kérni a sofőr soron kívüli alkalmassági vizsgálatát. A szakértői bizottság rendelkezik azzal kompetenciával, hogy megítélje az alkalmasságot.
7. § (3) A közúti járművezető soron kívüli egészségi alkalmassági vizsgálatát a 21. § (1) bekezdésének a)-g) pontjaiban meghatározott esetekben az ORSZI-nak a vizsgált személy lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes külön jogszabályban meghatározott elsőfokú szakértői bizottsága végzi.
20. § (1) Ha az orvosnak tudomása van arról, hogy az általa kezelt személy járművezetésre jogosító okmánnyal rendelkezik és nála olyan betegséget, illetőleg állapotot észlel, amely közúti járművezetésre való alkalmasságát kérdésessé teszi, köteles haladéktalanul soron kívüli vizsgálatot kezdeményezni az alkalmasságot első fokon vizsgáló vagy a 7. § (3) bekezdése szerinti szervnél.
Később, 2011-ben megalakult a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal és ezért 2011. január 1-től ennek a Hivatalnak a szakértői bizottsága lett illetékes a pszichiátriai kórképek esetén elbírálni a járművezetői alkalmasságot. Ennek megfelelően módosult a 7. § (3) bekezdése.
7. § (3) A közúti járművezető soron kívüli egészségi alkalmassági vizsgálatát a 21. § (1) bekezdésének a)-g) pontjaiban meghatározott esetekben az orvosszakértői szervnek a külön jogszabályban meghatározott elsőfokú szakértői bizottsága végzi.
Aztán 2017. január 5-től ismét módosult a rendelet, alábbi módon. A szakértői vizsgálatot első alkalommal végzi a szakértői bizottság, illetve állapotromlás esetén. Ha már volt ilyen szakértői vizsgálat, akkor a hosszabbítás érdekében a háziorvost kell keresni, aki eldöntheti, hogy történt-e állapotromlás, ha igen, akkor fordul a szakértői bizottsághoz.
7. § (3) A közúti járművezető soron kívüli egészségi alkalmassági vizsgálatát a 21. § (1) bekezdés a)-g) pontjában meghatározott esetekben az adott állapotra vonatkozóan első alkalommal vagy állapotváltozás esetén az orvosszakértői szervnek a külön jogszabályban meghatározott elsőfokú szakértői bizottsága végzi.
7. § (4) Az alkalmasságot első fokon vizsgáló szerv a kezdeményezés okának és a közúti járművezető jelenlegi és korábbi vizsgálati eredményeinek ismeretében, azok mérlegelését követően dönt a közúti járművezető soron kívüli egészségi alkalmassági vizsgálatának (1) bekezdésben foglaltak szerinti kezdeményezéséről.
21. § (4) A soron kívüli egészségi alkalmassági vizsgálat (1) vagy (2) bekezdés szerinti kezdeményezésétől az orvos eltekinthet, ha hitelt érdemlően meggyőződik arról, hogy az utolsó egészségi alkalmassági vizsgálat során az általa észlelt betegséget, illetve állapotot figyelembe vették, és annak időpontját követően állapotromlás nem következett be.
A ma hatályos szöveg 2021. február 20-ától érvényes. Kisebb korrekció történt a szövegben.
20. § (1) Ha az orvosnak tudomása van arról, hogy az általa kezelt személy járművezetésre jogosító okmánnyal rendelkezik, és nála az előző időszakos alkalmassági vizsgálatot követően olyan új betegséget, illetőleg állapotromlást észlel, amely közúti járművezetésre való alkalmasságát kérdésessé teszi, köteles haladéktalanul soron kívüli vizsgálatot kezdeményezni az alkalmasságot első fokon vizsgáló vagy a 7. § (3) bekezdése szerinti szervnél.
A fentiek szerint nincs szükség arra, hogy a háziorvos az EESZT-ben esetleg meglévő pszichiátriai egészségügyi dokumentumok miatt feltörje a DÖR alapbeállítását (amely szerint a háziorvos nem ismerheti meg addiktológiai, pszichiátriai, nemi betegségekre és a HIV státuszra vonatkozó adatokat). Erre semmilyen törvényes lehetősége nincs. Ha azonban beállanak a 21. § (1) bekezdés feltételei, akkor viszont kötelessége soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kezdeményezni a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal szakértői bizottságánál. Azt is meg lehetne fontolni, hogy a gépjárművezetőt, amennyiben bebizonyosodik, hogy kábítószeres befolyásoltság alatt vezetett gépjárművet, akár a rendőrség is soron kívüli alkalmassági vizsgálatra kötelezhetné, ha felmerül, hogy esetleg kábítószerfüggő.
Dr. Alexin Zoltán