A polgárok tájékoztatása érdekében összegyűjtöttem az egészségügyi adatkezelésre hatással bíró alkotmánybírósági ügyeket. Vannak közöttük pozitív és negatív hatással járók is. Kezdetben még volt az Alkotmánybíróságban egy tartás, és igyekezett jogvédő szerepben fellépni, ma már inkább a be nem avatkozás elvét követi és az egyre súlyosabb jogtiprások ellen sem emel szót, nem nyilvánít véleményt. A személyes adatok ügyében az általános felfogás az, hogy a polgároknak zéró joga van, az állam bármilyen intim adataikhoz ab ovo hozzáférhet, ha akar.
A magyar Alkotmánybíróságot a rendszerváltás hívta életre. A működés feltételeit az 1989. évi XXXII. törvény szabályozta. Az Alkotmánybírósági törvény a FIDESZ győzelme után megváltozott, ma a 2011. évi CLI. törvény alapján működik a testület. A legfontosabb változás, hogy ma már kizárólag egy érintett nyújthat be indítványt valamilyen konkrét sérelme esetén (és vannak jogvesztő határidők is, amelyeket figyelembe kell venni). A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság is hasonló elvek alapján működik, igaz azt 1950-ben alapították és az akkori jogelvek alapján határozták meg a működésének a szabályait. (A magyar állam a saját progresszív jogát visszabutította az 1950-es szintre.)
Az alábbi három táblázatban érdekes alkotmánybírósági ügyeket foglaltam össze:
- az első táblázat (I.) szűken az egészségügyi adatok védelme tárgyban született ítéleteket,
- a második táblázat (II.)a saját test feletti önrendelkezéssel kapcsolatos határozatokat,
- a harmadik (III.) általános, adatvédelemmel kapcsolatos határozatokat tartalmaz.
| 15/1991. | A teljes állami szférát átfogó egységes és univerzális személyi szám (személyazonosító) alkotmányosnak tekinthető-e? | Az Ab. szerint az univerzális és egységes személyazonosító szám nem elfogadható. Az állam szférában minimálisan el kell különíteni a társadalombiztosítást és az adózást, valamint a fennmaradó területeket egymástól.1 | |
| 36/B/ 2000. | Az indítvány lényege az volt, hogy alkotmányellenes a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény azon rendelkezése, amely szerint a rendőrség titkos információgyűjtés keretében hozzáférhet állampolgárok személyes egészségügyi adataihoz. | Az Alkotmánybíróság úgy találta, hogy ez a felhatalmazás célhoz kötött és törvényben szabályozott - tehát nincs itt semmi látnivaló, ezzel semmi dolga nincs. A szabályozás nem alkotmányellenes. | |
| 56/2000. | A háziorvosnál gyűjtött egészségügyi adatok átadása másik háziorvosnak milyen feltételek mellett alkotmányos? | A háziorvos által évek alatt összegyűjtött egészségügyi adatok átadása egy másik háziorvos számára csak a beteg [írásban adott] hozzájárulása esetén elfogadható. A beteg hozzájárulását lehet vélelmezni, ha az új háziorvos ugyanabban a rendelőben rendel, ideiglenesen helyettesít vagy véglegesen felváltja a régi háziorvost.2 | |
| 65/2002. | Alkotmányosnak tekinthető-e, hogy az egészségügyi adatokról szóló törvény szerint a szexuális szokásokra vonatkozó adat is egészségügyi adat, és mint ilyet az állam különböző adatbázisokban összegyűjti a polgárokról? | Az Alkotmánybíróság törölte a törvény szövegében ezt a mondatot, amelynek következtében a továbbiakban az egészségügyi adat fogalmában ez már nem szerepel.3 | |
| 1034/E/ 2005. | Dr. Alexin Zoltán | A társadalombiztosítási szerv (OEP) adatkezelésének időtartama nem volt meghatározva, ezért mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés miatt fordultam az Alkotmánybírósághoz. | Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványomat, mert a benyújtás időpontja után (2005) az Országgyűlés meghatározta az adatmegőrzés idejét. Dr. Péterfalvi Attila felszólalt a 2006. évi őszi ülésszakon és kérte, hogy ezt az Országgyűlés tegye meg - még azon a héten elfogadta az Országgyűlés a megőrzési időt, 5 évet.4 |
| 937/B/ 2006. | Dr. Alexin Zoltán | Az indítványt a TEA (Tételes Egészségügyi Adattár) ellen nyújtottam be. Az adattár az OEP teljes adattömegét tartalmazza azzal, hogy időkorlát nélkül mindhalálig követi az egyes állampolgárokkal kapcsolatos eseményeket. A jogi helyzet azonban egészen különleges, mert törvény mondja ki, hogy személyazonosításra alkalmatlan módon kezelhetik csak az adatokat, a jogszabály másik fele, ugyanakkor személyes azonosításra alkalmas adatok továbbítását írja elő az OEP (NEAK) számára. Ráadásul, az adatokat ebben a formában oda is adják kutatóknak, akik ezt fel is használták személyes egészségügyi életút elemzésére. | Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványomat, azon az alapon, hogy hát benne van a törvényben, hogy csak személyazonosításra alkalmatlan módon lehet az adatokat kezelni, és így az ESKI (GYEMSZI ÁEEK, NEFMI, EMMI) törvényt sértene, ha nem így tenne. Azzal az Ab. egy percet sem foglalkozott, hogy a valóságban az adatok személyazonosításra alkalmasak-e. Abban az időben úgy vélekedett az Alkotmánybíróság, hogy ha az adatok között nem fordul elő a név (anyja neve), akkor az anonim.5 |
| 36/2007. | Adatvédelmi biztos | A betegút szervező cégek hozzájuthatnak a betegek OEP-nél kezelt egészségügyi adataihoz. Alkotmányos-e, hogy az érintettek nem kapnak tájékoztatást és nem tiltakozhatnak az adatok továbbítása ellen? | Az Alkotmánybíróság elfogadta az indítványt és felhívta az Országgyűlést, hogy pótolja ezt az alkotmányos mulasztását.6 |
| 129(B/ 2008. | Dr. Alexin Zoltán | Az indítványt a kényszer orvostudományi kutatás ellen nyújtottam be. (Az adatvédelmi törvény kizárólag az önkéntes hozzájárulást és kényszer adatkezelést ismerte.) Hogy hogy nem az egészségügyi adatok felhasználása bármilyen orvosi célra - kényszerintézkedés lett. | Az alkotmánybíróság egyáltalán nem értette meg az indítvány lényegét és csak a formális jog alapján döntött. Természetesen az Alkotmány semmilyen korlátot nem állít az állami adatgyűjtéssel szemben. A döntés azóta is meghatározza az egészségügyi viszonyulását a személyes adatokhoz. Számtalan, életfogytig tartó egészségügyi adatbázis született már erre az ítéletre alapozva. Magyarország ezzel kiiratkozott a kultúrállamok sorából, visszasüllyedt a II. világháborús auschwitzi láger színvonalára - és azóta is ott van. |
| 29/2009. | Dr. Alexin Zoltán és még öt másik személy (Az én indoklásomat fogadták el.) | Elfogadható-e, hogy a társadalombiztosítás által nem támogatott vényekre a miniszter (törvényi felhatalmazás nélkül) ráíratja a TAJ-t (rendelettel), majd a TAJ azonosítók alapján a társadalombiztosító a vényadatokat összegyűjti és végtelen hosszú ideig összekapcsolva gyűjti minden egyes polgárról. | A határozat szerint a miniszteri rendeletek (a gyógyszerekre és a segédeszközökre vonatkozók) alkotmányellenesek, ugyanis az 1997. évi XLVII. törvény szabályozta a társadalombiztosítási célú adatkezelés körülményeit, és abban konkrétan szerepelt, hogy csak a finanszírozott ellátások személyes adatait kezelheti a tb. A határozat szerint a BNO kódok kötelező feltüntetésére sincs törvényi felhatalmazás a nem támogatott vények esetében.7 |
| 1/2011. | Állampolgári Jogok Biztosa | A rendszerváltás után megszűnt a prostitúció büntethetősége, de azért hogy ne örüljenek túlságosan a hölgyek, negyedévente kötelező szűrővizsgálatra kötelezték őket. Egy miniszteri rendelet adta meg a formáját ennek, és a szöveg arról szólt, hogy X.Y. számára a prostituáltak kötelező szűrővizsgálatáról szóló ... rendelet alapján kiállított igazolás. Vagyis leprostituáltozta őket. Ráadásul a kiadott igazolásokat nyilvántartásba is vették (akkor még papíron). | Az Alkotmánybíróság szokatlanul keményen reagált, és az igazolás formáját rögzítő mellékletet törölte, valamint a kiadott igazolás nyilvántartását sem tartotta elfogadhatónak. Pontosabban szólva a New York-i Egyezménybe ütközőnek találta (a magyar jog alapján elment volna).8 |
| 67/2011. | Dr. Alexin Zoltán | Ez volt az egyik első indítványom 2004-ben, amely kritizálta, hogy a féktelen és kényszerintézkedésen alapuló adatkezelést az egészségügyben. Végül 2011-ig kellett várnom a döntésre: ami lehangoló volt, egy parányi feltételt állított fel az Ab. az adatok összekapcsolásával kapcsolatban: országosan egyetlen adatállományban összekapcsolni személyes egészségügyi adatokat csak akkor lehet, ha az adatkezelés célja az egészségügyi és ellátó rendszerrel közvetlenül összefügg. | Az Alkotmánybíróság úgy találta, hogy a kényszerintézkedés alapon történő 30 évig tartó, jogorvoslat nélküli adatkezeléssel nincsen semmilyen alkotmányos probléma. Az adatok országos összekapcsolásánál volt egy kis megingás, de végül olyan szöveg született, ami semmiben sem bolygatta meg az egészségügy addigi rendszerét. Azért lehet, hogy ezen az alapon fel lehetne lépni a NAVÜ akciói ellen. |
| 174/2011. | Dr. Alexin Zoltán | A társadalombiztosítás számára az Irányított Betegellátási Rendszer bevezetésekor egy hatalmas ajtót épített be az Országgyűlés, amikor egy törvénymódosítással lehetővé tette, hogy ha az ellátás megszervezéséhez adatokra van szüksége, akkor bármilyen személyes egészségügyi adathoz hozzájuthat. | Benyújtáskor nem tudtam arról, hogy az IBR elején került ez a törvénybe, ezért nem érveltem azzal, hogy mivel az IBR megszűnt, ezért erre a felhatalmazásra sincs szükség. Egyszerűen a korlátlan készletező adatgyűjtés ellen léptem fel. A mai napig nem tudni, hogy kért-e erre hivatkozva az OEP adatokat a szolgáltatóktól. Az Alkotmánybíróság hangsúlyosan vette figyelembe, hogy megszűnt az IBR, és elfogadta azt is, hogy a felső korlát nélküli meghatározatlan kényszerintézkedés (ráadásul tájékoztatás nélkül) elfogadhatatlan. |
| 3110/2013. | Dr. Alexin Zoltán | Miután a 29/2009. számú alkotmánybírósági döntést láthatóan szabotálta (és a mai napig szabotálja) az OEP (NEAK), ezért az extra vonalkódnak a vényre nyomtatását elrendelő rendelet ellen nyújtottam be indítványt. | Az alkotmánybírósági döntés egészen meglepő volt, ugyanis mindenáron meg akarták menteni a tárcát attól, hogy a joggal való visszaélés vádja érhesse. Ezért próbálta az Ab. megkeresni a megfelelő modus vivendit. Az elutasító döntés következménye máig hatóan brutális, ugyanis az OEP (NEAK, EMMI) ezen felbátorodva ma már nyíltan szembe száll bármilyen törvénnyel, ha az érdekei úgy kívánják, mondván majd az Ab. megvédi őket.9 |
| 17/2014. | Alapvető Jogok Biztosa | A kormány szerette volna a családok védelmét azzal is támogatni, hogy a Munka Törvénykönyvébe elbocsátási tilalmat épített be a várandósok esetében, Azaz a várandósság alatt nem lehet őket elbocsátani. Egy furcsa ötlettől vezérelve azonban feltételül szabta a munkaadó tájékoztatását. A magánszféra sérelme jelentősen fokozódott később, amikor a védelmet kiterjesztették a lombik kezelésre járókra is. Erről is kellett volna a munkaadót tájékoztatni. | Az Alkotmánybíróság elfogadta a biztos érvelését, és a magánszféra megsértését látta abban, hogy egy ennyire bizalmas információt ki kelljen teregetni a munkaadó előtt. A határozat eltörölte az előzetes tájékoztatás kötelezettségét. Elfogadták a biztos érvelését, hogy a várandósságot / lombik kezelést utólag is lehet igazolni, ha arra szükség van, és nem kell ezt előre megtenni. |
| 3356/2017. | Dr. Alexin Zoltán | Ezt az indítványt 2012-ben nyújtottam be a magyar törvényi szabályozás ellen, amelyben az áll, hogy az orvosi titoktartási kötelezettség nem érvényes akkor, ha az adatok kiadását törvény rendeli el. Ez egyszerűsítve annyit tesz, hogy korlátlanul kifoszthatja a polgárokat az állam mindenféle jogorvoslati lehetőség nélkül. | Az ítélet megint azt tanúsítja, hogy Magyarország nem része az európai eszméknek, az alapvető jogok itt semmit sem számítanak. Az Ab. (a rá vonatkozó törvény alapján) leírta, hogy az EU különféle jogi dokumentumai nem számítanak (az EU Bíróságának ítéletei nem betartandók) - egy polgár semmi ilyesmire nem hivatkozhat. (Ráadásul a magyar bíróságok be vannak fenyítve, hogy ne merjenek az EUB-hez fordulni, ha egy perben az egyik fél ezt kéri - ez a TFEU egyezmény nyílt megsértése.) Lényegében szabad utat engedtek a polgárok totális kifosztásának. |
| 3016/2017. | Ez volt az első indítvány az EESZT ellen. A törvénynek az EESZT-re vonatkozó összes sorát töröltetni kívánta az indítványozó. Az alkotmánybíróság végül azért utasította el az indítványt (az ötlet zseniális), mert amikor benyújtották, akkor még nem indult el az adatgyűjtés, csak a törvényt fogadta el az Országgyűlés. Így aztán nem is következhetett be sérelem. | Érdemi vizsgálat nélkül elutasítva. | |
| 753/2018. | Dr. Alexin Zoltán | Az első indítványom az EESZT ellen. Az Ab. úgy találta, hogy nem indokoltam meg eléggé (13 oldalas volt csak). és ezért elutasította. | Érdemi vizsgálat nélkül elutasítva. |
| 3463/2020. | Dr. Alexin Zoltán | 2020. áprilisában a miniszternek eszébe jutott, hogy ha már rendeleti kormányzás van, és egyébként is bármit megtehet, akkor majd móresre tanítja a kórházakat, akik nem jelentenek rendesen az EESZT számára. Ezért aztán kormányrendeleti szinten kötelezővé tett az EESZT működtetője számára (ÁEEK), hogy az összes fekvőbeteg-ellátás adatát az eseménynaplóból továbbítsa a NEAK számára (magánellátásokat is), ahol majd a NEAK megvizsgálja, hogy a hozzá érkezett finanszírozási kérések fel vannak-e töltve az EESZT-be. Ha nincs feltöltve adat, akkor nem fizet a NEAK. A Kormánnyrendelet módosítás egyértelműen törvényellenes és semmibe veszi a polgárok önrendelkezési jogait. | Érdemi vizsgálat nélkül elutasítva. Az Ab. úgy találta, hogy nem igazoltam az érintettségemet, hogy én is részesültem fekvőbeteg ellátásban és az én adataimat is továbbították az EESZT-ből a NEAK-hoz. |
Jegyzetek
1: Az univerzális személyi számról szóló döntés eredményeként született meg az 1996. évi XX. törvény, amely bevezette a TAJ azonosítót, az adóazonosítót és a személyi számot átkeresztelte személyazonosító jelre. A törvény kimondta, hogy egy hatóság csak egyetlen állami azonosítót kezelhet. (Amióta a NAV szedi be a Szociális Adót, azóta kezelheti az adóazonosítót és a TAJ-is egyszerre). A határozat bekerült A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénybe is, de az új adatvédelmi törvényből a FIDESZ szándékosan kivette. Az állam a különböző azonosítók összekapcsolásának tilalmát már régen meghackelte, ugyanis elektronikusan egységesítette a polgárok személyi és lakcím nyilvántartását, ami azt jelenti, hogy a természetes személyazonosító adatok segítségével bárkinek minden adatát össze tudja kapcsolni, és vannak is ilyen tervei a már felállított Nemzeti Adatvagyon Ügynökség tevékenységével kapcsolatban.
Az Alkotmánybíróság a 34/1992. számú határozatában a következőket mondta ki:
- „Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált méltósághoz való jog egyik funkciója az egyenlőség biztosítása. Ez történetileg kezdetben csak az egyenlő jogképességet jelentette, a modern alkotmányokban és alkotmánybírósági gyakorlatban azonban már a méltóságban foglalt egyenlőség kifejeződik az abból eredő további jogokban is. Ennek az egyenlőségnek pedig érvényesülnie kell az alkotmányos jogvédelem síkján. A testi épség és egészség joga nem értékesebb vagy védelemre érdemesebb jog az individuális szabadságjogoknál vagy például az önrendelkezési jognál. Az egyenlő védelemre való jogot az emberi méltósághoz való jogban benne foglalt egyenlőség garantálja. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében írt egyenlő méltóságból folyó egyenlőség alkotmányos elvét ezért is sérti az a jogszabályi rendelkezés, amely a nem vagyoni kártérítést csak a tartós vagy súlyos következményekkel járó személyiségi jogsértésekre korlátozza.”
2: Az államnak (EMMI-nek) nagy tervei voltak az új egészségügyi törzskarton adattartalmának megszerzésével kapcsolatban (amelyen minden polgár és a teljes tág családjának betegségei szereplek volna). Ezt a háziorvosoknak kötelező lett volna feltölteniük az EESZT-be. Többen – köztük én is felszólaltam, hogy ezt nem kellene – és agitáltam, hogy a betegek azonnal tiltsanak meg minden adatfeltöltést az e-Profiljukba.
3: A szexuális szokásokra vonatkozó intim adatok gyűjtésével nem hagyott fel az állam, az OEP/NEAK és az EESZT is kényszerintézkedés alapon gyűjti ezeket. A pszichiátriai (andrológiai, nőgyógyászati) leleteken vannak ilyen adatok. Gyakorlatilag 2002 óta ez az ítélet meg sem legyintette a szokásos gyakorlatot. Egyszerűen nem végrehajtható egy alkotmánybírósági döntés.
A határozathoz egy alkotmánybíró, Dr. Harmati Attila nyújtott be különvéleményt, amely egyebek mellett ezt tartalmazta:
- 2. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában nem alakultak ki elvek a magántitok önálló (személyes adatok védelmétől független) védelmére. Arra is tekintettel, hogy Magyarország törvénybe iktatta a magántitok védelmét is átfogó emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) és az ahhoz tartozó jegyzőkönyveket (1993. évi XXXI. törvény), különösen fontos annak figyelembevétele, milyen gyakorlatot alakított ki az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) az Egyezmény alapján.
(…)
Az Egyezmény 8. cikkének 2. bekezdése a magánéletbe való beavatkozást törvényben meghatározott olyan esetekben engedi meg, amelyekben egy demokratikus társadalomban többek között a nemzetbiztonság, a közbiztonság, bűncselekmény megelőzése, közegészség védelme, mások jogainak védelme érdekében szükséges.
Eddig kétszer fordultam az alapvető jogok biztosához, hogy emelje fel a szavát a magánszféra korlátlan fosztogatása ellen – mind a kétszer megtagadták az intézkedést, pedig nekik lenne joguk az Alkotmánybírósághoz fordulni, nemzetközi egyezmény megsértése miatt. Az Alkotmánybíróság fennállása alatt egyszer sem tűzte napirendre a magánszféra védelmének a kérdését.
4: A társadalombiztosítási szerv adatmegőrzési ideje 2007. január 1-jétől tehát 5 év lett, még abban az évben 10 évre emelkedett, 2009. január 1-től már 15 év lett (a Kormány 30 évet szeretett volna, de Dr. Jóri András akkor még be tudott avatkozni és lealkudta 15 évre). A megőrzési idő 2015. január 1-től pedig 30 év. Az egészségügyi kormányzat úgy gondolta, hogy a 30 éves időtartamot visszaható módon alkalmazza – ezért pert indítottam ellenük, és a Kúria kimondta, hogy nem alkalmazhatják a megnövelt időtartamot visszahatóan. Az ítéletet a NEAK azóta sem hajtotta végre. Az Ab. határozat III. Fejezetében van néhány érdekes gondolat:
- „A személyes adatok védelméhez való alapjog kötelező adatkezelés elrendelése révén történő korlátozásának ugyanis minden szakaszban meg kell felelnie a célhoz kötöttség követelményének. Nemcsak a »készletre«, előre meg nem határozott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és tárolás alkotmányellenes, hanem az is, ha a korábban megfelelő célból gyűjtött és tárolt személyes adatokat a cél megszűnését követően is továbbtárolják, -kezelik. A kötelező adatkezelés időbeli kereteit a célhoz kötöttség jelöli ki, ezért az adatkezelés időtartama legfeljebb addig terjedhet, amíg az a cél, aminek érdekében az adatkezelést elrendelték, folyamatosan fennáll. Abban az esetben, ha a cél megszűnik, az Alkotmány 59. § (1) bekezdéséből kényszerűen következik, hogy az adatkezelést is meg kell szüntetni.„
- „Az adatkezelést elrendelő törvény által az adatkezelés időtartamaként meghatározott időintervallum azt a maximális időt jelenti, amelynek elteltével az adat tovább már nem kezelhető. Ez az idő ideális esetben megegyezik a cél megszűnésével, így a személyes adatot csak addig kezelik, amíg arra alkotmányosan indokolható okból szükség van, s a határidő elteltével sem áll már fenn az adatkezelés szükségessége. A jogszabály által meghatározott határidőn belül is megszűnhet azonban az adat kezelésének szükségessége. Ilyen esetben, tehát ha a cél megszűnik, meg kell szüntetni az adatkezelést is, azaz a személyes adatokat — az Avtv. 14. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelően — törölni kell, függetlenül attól, hogy a jogszabályban meghatározott határidő még nem telt el.„
- „Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az olyan felhatalmazó norma, mely az orvosi gyógyszerrendelés szabályainak, illetve a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás rendelése szakmai követelményeinek megalkotására vonatkozik, úgy értelmezendő, hogy amennyiben a szabályozás adatkezelési és adatvédelmi kérdéseket is érint, ezek a rendelkezések csak az adatvédelemre vonatkozó törvényi előírások figyelembevételével (lásd különösen az Eüak. rendelkezéseit), azok keretein belül (törvényben meghatározott adatok vonatkozásában és célból, a törvényi rendelkezés konkrét végrehajtásaként) alkothatók meg.
Maga a felhatalmazás nem teremt alapot rendeleti szintű adatkezelési előírások létrehozására. Ugyanakkor a felhatalmazó norma csak azért, mert kifejezett módon erre nem utal, nem válik alkotmányellenessé. Ha a felhatalmazás alapján megalkotott rendelet az adatkezelés tekintetében mégis túllépne az említett kereteken, az csak a rendelet alkotmányosságát érinti, a felhatalmazó normáét nem.„
5: A Tételes egészségügyi rendszerrel kapcsolatos ítéletnek máig ható következménye van: az egészségügyi rendszer a mai napig úgy tartja, hogy szemben a nemzetközi állásponttal, a személyes adatok azonnal anonimmá válnak, ha eltávolítják belőle a nevet, anyja nevét és lakcímét; a TAJ azonosítót pedig kicserélik egy másik számra. A személyazonosításra alkalmas születési dátumot pedig az adatok között hagyják – für alle fälle. Nem is beszélve az összes dátumról, intézményről, kezelőorvos pecsétkódjáról. Ettől a naptól kezdve különösen figyelek arra, hogy egyetlen bitemet se kezelje az OEP. Az egészségügyi adatkezelés mai szintje már egzisztenciális kockázatot jelent a polgárok számára, a megfélemlítés és az elnyomás eszköze lett. 2014-ben pert indítottam a TEA adatkezelője ellen, hogy visszaszerezzem a jogaimat – de a meghekkelt adatvédelmi törvény miatt 2019-ben a Kúrián elveszítettem a pert. Újra fogom kezdeni.
6: Az egészségügyi rendszer 2007-es reformjának egyik pontja lett volna az ún. betegút szervezés. (Nem egészségügyi, hanem baráti informatikus cégek szervezték volna a betegutakat.) Az adatvédelmi biztos (Dr. Péterfalvi Attila) helyesen fellépett a bizalmas egészségügyi adatok védelme érdekében és nyert is. Jellemző, hogy amint az egészségügyben megjelenik a betegek önrendelkezése, a rendszer azonnal bedől – egyszerűen nem bírja elviselni, hogy nincs korlátlan joga az adatokhoz. Szóval az Országgyűlés nem fogadott el új törvényt, hanem megszüntette az irányított betegellátást.
7:Az orvosi vények ügyében hozott határozat egyértelmű és világos volt – az 1997. évi XLVII. törvény 4. § (2) bekezdés g) pontja adja meg a társadalombiztosítás mandátumát. Ennek megfelelően parancsolta le a TAJ-t az Ab. a nem támogatott (gyógyszer és segédeszköz) vényekről 2009. október 1-i hatállyal. Jellemző, hogy az Ab. az OEP törvényellenes gyakorlatát (1998. január 1. óta ment ez az adatgyűjtés) nem tette semmivé azzal, hogy visszamenőlegesen semmisíti meg a rendeleteket. Az Eü. miniszter pedig már 2009. november 6-án hatályba léptette a kötelelező extra vonalkóddal kapcsolatos rendeletét, amivel ügyesen meghekkelte az Ab. határozatot. A törvénytelen adatgyűjtés ma is folyik, mert bár a vényre számmal nincs ráírva a TAJ, az extra vonalkódban azonban benne van, és az pontosan elég ahhoz, hogy az egészségügyi titkosszolgálat folyamatosan gyűjtse rólunk az adatokat. Sőt a társadalombiztosítás a TEA adatállományba is továbbítja ezeket, ismét csak teljesen törvénytelen módon.
8: A prostituáltak ügyéhez még annyit tennék hozzá, hogy abban az időben 2007-2008 körül történt meg a Bőr és Nemibeteg-gondozó hálózat államosítása. Hasonlóan, a mostani lombik klinika felvásárlásokhoz. A nemibeteg-gondozók nem jelentettek a tb. felé akkoriban, ezzel is védve a polgárok magánszféráját, azonban az EüM kitalálta, hogy ennek véget kell vetni és szeretné név szerint is tudni, hogy kik és hányan nemi betegek. Ezért megszüntették a korábbi hálózatot, és finanszírozott intézmények lettek, amelyek kötelezően jelentenek a betegekről és a kezeléseikről, amelyet a tb. 30 éven át nyilvántart.
9: Az Alkotmánybíróság által írásba foglalt határozat szerint a nyíltan törvényellenes rendelet (vonalkódra vonatkozó részét) azért nem kell megsemmisítenie, mert:
- Jogállamban egy rendelet nem lehet ellentétes a törvénnyel (ezt elvileg tudnia kellene az EüM (EMMI)-nek)
- Adatvédelmileg nem kifogásolható, ha a gyógyszerész megismeri az extra vonalkódba rejtett TAJ-t azért, hogy a betegnek kedvezőbb árú, de azonos hatású, támogatott gyógyszert ajánljon
- A 29/2009. számú határozatában egyszer már világosan kimondta, hogy az OEP (NEAK) nem kezelheti a nem támogatott ellátások (vények) adatait.
Ha most valaki ezt hiszi, hogy az OEP elolvasta a határozatot, akkor téved – csak odáig olvasták el, hogy az indítvány elutasítva és minden mehet ahogy eddig, titokban, csak az érintett meg ne tudja. 2020-ban végre sikerült megdönthetetlen bizonyítékot szereznem, mondjuk nem az NEAK-tól, hanem az ÁEEK-től, hogy a NEAK 2009 óta minden évben kb. 100 millió nem támogatott vény adatát gyűjtötte össze törvényellenesen, és továbbította a TEA adattárba is, ugyancsak törvényellenesen, évente mintegy 2-3 millió érintettről.
Az Ab. ebben a határozatában relaxálta kissé a személyes érintettség követelményét az alábbiak szerint:
„… az indítványozó nem csak akkor személyesen érintett, ha ő a norma címzettje. Ha a norma címzettje harmadik személy (orvos, OEP), a személyes érintettség követelménye akkor teljesül, ha az indítványozó alapjogi pozíciója és a norma között szoros kapcsolat áll fenn. Az Eüak. kifogásolt rendelkezései, az EszCsMr2. 7. § (2) bekezdése, valamint az ESzCsMr1. e) pontja vonatkozásában a szoros kapcsolatot támasztja alá az, hogy maga az Eüak. is érintettnek tekint minden, az egészségügyi ellátóhálózattal, valamint az egyéb adatkezelő szervvel kapcsolatba kerülő, illetve annak szolgáltatásait igénybe vevő természetes személyt, függetlenül attól, hogy beteg-e vagy egészséges.” (Azóta már visszatáncolt az Ab. ettől, és jól meghatározott, konkrét érintettséget vár el.)
10: Az
| 64/1991. | A rendszerváltás idején még a korábbi egészségügyről szóló törvény volt hatályban (1972. évi II. törvény). Ezt még a Kádár korszak sűrűjében fogadta el az Országgyűlés. Nem véletlenül várta a közvélemény, hogy az új demokrácia majd javít valamit a betegek helyzetén. Az abortuszt akkoriban miniszteri rendelet szabályozta, amely az indítványozó szerint alkotmányellenes. Ilyen fontos kérdésben törvényt kellene alkotni. | Az Alkotmánybíróság osztotta ezt a véleményt, és a terhességmegszakításra vonatkozó minisztertanácsi rendeletet, és a végrehajtására kiadott szociális és egészségügyi miniszteri rendeletet megsemmisítette. Ezzel megnyílt az út, és lehetett arra számítani, hogy az Országgyűlés egy modernizált törvényt alkot majd. | |
| 21/1996. | Legfelsőbb Bíróság elnöke | A rendszerváltás után az Országgyűlés megszüntette a homoszexualitás büntethetőségét. De azért a közvélemény berzenkedett ellene. A lakosság egy része továbbra is a bíróság elé citálta volna ezeket a polgárokat. A Legfelsőbb Bíróság elnöke arra volt kíváncsi, hogy a gyerekek (18 év alatti személyek) egyesületi tagsága törvénnyel korlátozható lenne-e? | Az Alkotmánybíróság elvben lehetőséget látott arra, hogy a gyermek tagságát homoszexualitással kapcsolatos egyesületben törvény vagy bírósági határozat kizárhatja vagy korlátozhatja. Az egyesülési jog gyakorlása tényleges korlátozásának azonban a gyermek fejlődését fenyegető konkrét kockázathoz kell igazodnia. Annak mérlegelése során, hogy a gyermek fejlődése védelméhez való jog a gyermek egyesülési joga gyakorlásának korlátozásához vezethet-e, a gyermek életkorát és az egyesület jellegét egymásra vonatkoztatva, abból a szempontból kell értékelni, hogy a gyermek képes-e megismerni és értékelni a homoszexualitáshoz való viszonyára vonatkozó, választható lehetőségeket, továbbá választása következményeit saját személyiségére, illetve későbbi életére és társadalmi beilleszkedésére nézve, beleértve azokat a következményeket, amelyek az adott egyesületben való tagságból és a homoszexualitás ott vallott felfogásának nyilvános vállalásából adódhatnak.1 |
| 48/1998. | A 64/1991. számú határozat után fogadta el az Országgyűlés a Magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvényt. A törvény 6. § (1) d) pontja képezi még ma is a vita sarokpontját. Ez lehetővé teszi a terhesség megszakítását a terhesség 12. hetéig az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, Az MDF kormány a politikai helyzet miatt engedett itt egy egérutat, de a legkülönbözőbb módokon próbáltak már meg ebbe beavatkozni a Kormányok az elmúlt években (például miniszteri rendelettel) . A várandós nőnek kétszer kell megjelennie (a társával) tanácsadáson, ahol különböző mértékben, de írásban meg kell indokolnia, hogy miért van súlyos válsághelyzetben. Az indítvány eredménye az lett, hogy eltiltotta a Kormányokat az indirekt beavatkozásoktól, törvényekkel viszont bármi megtehető. | Az indítványt 1993-ban nyújtották be, de 5 évig tartott, amíg végül megszületett a határozat. Az Ab, a határozatában kimondta, hogy
|
|
| 36/2000. | Az indítvány lényege az volt, hogy az egészségügyről szóló törvény az ellátásba történő beleegyezés jogától megfosztotta a korlátozottan cselekvőképes pszichiátriai betegeket. Az ügy előzménye egy másik alkotmánybírósági ügy volt, amely a korábbi cselekvőképes és cselekvőképtelen minősítését a polgároknak megtiltotta és egy új fogalmat vezetett be a korlátozottan cselekvőképest. Az egészségügyben azonban a törvényt úgy módosították, hogy a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen betegeket egyaránt kizárták az önrendelkezésből. | Az Alkotmánybíróság elfogadta az indítványt, és megerősítette, hogy a korlátozottan cselekvőképes betegeknek is van joga a beleegyezéshez (főként, ha a belátási képességük nem az egészségükkel kapcsolatos kompetenciájukat érinti).2 | |
| 27/2002. | Társaság A Szabadságjogokért (TASZ) | Sokáig a hivatalos állami vélemény az volt, hogy az AIDS betegség Magyarországon nem fog megjelenni. Ez azonban kiderült, hogy nem így van, és elkezdődött egy emelkedés az esetszámokat illetően a rendszerváltás után. Az állam hatalmi erővel próbálta meg elejét venni a betegség terjedésének, vagyis kényszer szűrővizsgálatokat rendeltek el, szigorú állami nyilvántartásba vételt, különböző jogkorlátozásokat. Ez ellen lépett fel az indítványozó. Az indítvány lényege az volt, hogy alapvető jogokat korlátozó intézkedéseket nem lehetne rendeletben előírni a polgárok számára, valamint, hogy a bevezetett intézkedések alapvető jogokat sértenek. | Az Ab. megsemmisítette a Szociális és Egészségügyi Minisztériumnak a szerzett immunhiányos tünetcsoport (AIDS) terjedésének meggátlása érdekében szükséges intézkedésekről és a szűrővizsgálat elrendeléséről szóló 5/1998. (V. 31.) rendeletet. Az Ab. formai okokból semmisítette meg a rendeletet. A véleménye az volt, hogy valóban az ilyen jogkorlátozásokat törvényben kell szabályozni. 3 |
| 22/2003. | Az Alkotmánybíróság több indítványt is kapott az eutanázia ügyében. Az indítványozók kifogásolták, hogy a magyar Btk. szerint, aki öngyilkossághoz segítséget nyújt, az bűncselekményt követ el, tehát az orvos nem írhat fel nagyobb adag altatót, a gyógyszerész nem adhat ki gyógyszert anélkül, hogy bűncselekményt ne követne el. Azt is vitatták, hogy aktív segítséget sem lehet nyújtani, pedig sok beteg magatehetetlen, és nem tud maga öngyilkos lenni. A passzív eutanázia feltételei nagyon bonyolultak, rendszeres orvosi vizsgálat kell, beszámíthatónak kell lenni, és kell egy gyógyíthatatlan betegség, amelyben a beteg már szenved. | Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt, bár volt több különvélemény. A korábban megalkotott szabályokon semmit sem változtattak.4 | |
| 43/2005. | A művi meddővé tétellel kapcsolatban 1992-ben benyújtott indítvány ügyében 2005-ben született meg a határozat. Az akkor szabályok szerint a Gyámhivatal engedélye volt szükséges a meddővé tételhez, továbbá a házastársat (élettársat is) tájékoztatni kellett. Csak olyan szülő kérhette, akinek már volt három vér szerinti gyereke és elmúlt 35 éves. | Az Alkotmánybíróság nagyon részletes előtanulmányok után, részletes indoklás alapján úgy döntött, hogy a Gyámhivatal engedélyének megkövetelése alkotmányellenes. A részletes indoklás alapján indult meg az aktuális szabályok felülvizsgálata. A törvény rövidesen megváltozott úgy, hogy bármely cselekvőképes felnőtt kérhette a meddővé tételt, míg nem a FIDESZ 2015. március 15-től ismét visszaállította a három vér szerinti gyerek és a 40 éves életkor követelményét.5 | |
| 11/2006. | Az indítvány az Eütv. 25. § (4) bekezdésének alkotmányosságát kérdőjelezte meg. 25. § (4) A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálata és gyógykezelése során csak azok a személyek legyenek jelen, akiknek részvétele az ellátásban szükséges, illetve azok, akiknek jelenlétéhez a beteg hozzájárult, kivéve, ha törvény másként nem rendelkezik. Az indítványozó azzal érvelt, hogy az emberi méltóságot sérti, ha a betegellátókon kívül a törvény még valaki mást is enged, hogy jelen legyen. | Az Alkotmánybíróság több hasonló döntést is hozott korábban, amely szerint a jognak elegendő, ha post factum enged jogorvoslatot (kártérítést) és nem kell proaktívnak lennie. Tehát szépen meg kell várni, amíg majd a törvény elrendel valamit sértő dolgot (és majd ha az valakinek konkrétan hátrány okoz), elég lesz akkor majd reparálni a sérelmet. Ez olyan, mintha azt mondanák, hogy nem kellene a magas feszültségű áram használatát korlátozni, elég akkor lépni, ha valaki meghal, akkor majd kapnak a hozzátartozók kártérítést. Ezt magas szinten vallja az Alkotmánybíróság és sajnos a Strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság is (bár volt egy-két kivétel: pl. a 20511/03 számú ügyben). Az Ab. elutasította a panaszt azzal, hogy majd, ha lesz ilyen törvény és az sérti a magánszférát akkor kell panaszt tenni, addig a felhatalmazás maradhat. Dr. Harmati Attila különvéleménye az, amivel azonosulni tudnék. |
|
| 39/2007. | Az 1996-ban a kötelező védőoltások ügyében benyújtott indítvány ügyében a döntésre 11 évet kellett várni. Az indítványozó szülők nem utasították el, csak más gyártótól származó védőoltást szerettek volna a gyermeküknek (olyat, amely nem abortált magzati szövet felhasználásával készült). Az ÁNTSZ erre az igényre teljesen érzéketlen volt. Az ÁNTSZ Tatai Városi Intézete közigazgatási határozatot hozott az oltás beadásáról, amely ellen a szülők fellebbeztek a megyei ÁNTSZ-hez, majd a közigazgatási bírósághoz, első fokon a Tatabányai Városi Bírósághoz, utána az Esztergom Megyei Bírósághoz. Ennek eredménytelensége után az Alkotmánybírósághoz. A problémájuk az volt, hogy az Eütv. 58. § (4) bekezdése utolsó mondata szerint: "A védőoltást elrendelő határozat – jogorvoslatra tekintet nélkül – azonnal végrehajtható.". Vagyis a jogorvoslat kiüresedett, semmit sem ér. | Az Alkotmánybíróság elfogadta az indítványt, bár két bíró berzenkedett attól, hogy minden orvosi döntés ellen fellebbezés és jogorvoslati eljárás lehessen ugyanis a határozat egy ilyen irányba tett lépés volt. Egyikük Dr. Lenkovics Barnabás, korábbi ombudsman volt. A határozat nyomán azonban lett rendes jogorvoslati eljárás a kötelező védőoltások beadása ellen.6 | |
| 3201/2013. | Dr. Alexin Zoltán | Az indítványnak a lényege az, hogy a kötelező, rendszeres (és megalázó) munkaköri alkalmassági vizsgálatok - minden munkavállalóra kiterjedő - rendszere alkotmányellenes. A munkavégzéshez számos esetben nincs megadott egészségügyi feltétel, azonban orvosi vizsgálat azért van, amelynek a célja különleges személyes adatok felvétele és rögzítése, törvényes célok nélkül. | Az Alkotmánybíróság úgy találta, hogy az államnak feladata, hogy vigyázzon a munkavállalók egészségére olyan áron is, hogy kényszer orvosi vizsgálatra hajtja őket akkor is, ha ennek orvosi indoka nincs - csak a folyamatos megfigyelés érdekében. |
| 24/2014. | Dr. Vadász Gábor (sebész, aneszteziológus) | Az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény számos pontja elleni indítvány volt, amelynek célja az életvégi döntések meghozatalának megkönnyítése, a halálközeli helyzetekben történő önrendelkezés érdekében. | Az Alkotmánybíróság egyetlen dologban enyhített a szabályokon, az elő végrendeletet tevő beteg esetében eltörölte a korábban kétévente esedékes (pszichiátriai) szakorvosi vizsgálat kötelezettségét, amelynek a célja az volt, hogy megállapítsa, a beteg beszámítható állapotban van-e még ahhoz, hogy megújítsa a korábban adott nyilatkozatát. Ez a társadalmi élet más területén sincs, ezért ezt eltörölte az Alkotmánybíróság. Az összes többi korlát megmaradt. |
Jegyzetek
1: Ebben a határozatban szerepelt az „önmagának mindenki árthat” elv:
- „Önmagának mindenki árthat, s vállalhat kockázatot, ha képes a szabad, tájékozott és felelős döntésre. A nagykorúaknak a jog be nem avatkozása széles lehetőséget ad erre, s az általános személyiségi jogból folyó jog az önmeghatározásra és cselekvési szabadságra (Alkotmány 54. § (1) bekezdés) garantálja ezt a lehetőséget. Az állam korlátozó gyámkodása csak a határesetekben alkotmányossági viták tárgya (a kábítószer élvezésének büntetésétől az eutanáziáig). A gyermekek esetében azonban maga az Alkotmány és nemzetközi egyezmények teszik állami kötelességgé a gyermek fejlődési útjának megóvását a veszélyektől és kockázatoktól, éppen annak érdekében, hogy felkészülhessen a felelős és tájékozott döntésekre, mihelyt életkorával vélelmezett érettsége erre képessé teszi.”
2: A határozatban egyebek mellett szerepel, hogy:
- „2.1. Az Eütv. — az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe foglalt emberi méltósághoz való jogot érvényre juttató — garanciális rendelkezéseket tartalmaz a betegek önrendelkezési joga tekintetében. A betegek önrendelkezési jogához tartozik — többek között — az egészségügyi beavatkozásokba való beleegyezés és az ellátás visszautasításának joga is. Az Eütv. 15. § (3) bekezdése szerint a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének egyben feltétele is — megfelelő tájékoztatás után — a beteg beleegyezése. Az Eütv. ezen általános rendelkezésén túl további szabályokat is tartalmaz a beleegyezés jogának gyakorlására irányadóan, így pl. külön is nevesítve azokat az eseteket, amikor írásbeli beleegyezés szükséges 19. § (1) bekezdés, 159. § (1) bekezdés e) pont, illetve egyes esetekben nyomatékosítja a beleegyezés fontosságát pl. a 129. § (2) bekezdése.”
3: Az Alkotmánybíróság 2002. december 31-i hatállyal semmisítette meg az 5/1988. SZEM rendeletet. Az egészségügyi minisztérium törvénymódosítási javaslata érdemben nem változtatott volna a rendelet pontjain, hanem csak átmásolta volna azokat az egészségügyről szóló törvénybe és az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvénybe.
Tekintettel azonban arra, hogy az Alkotmánybíróság nem mutatott rá a megsemmisített rendelet tartalmi hibáira – formai alkotmányellenesség esetén az alkotmánybírák tartalmi kérdésekről nem döntenek –, az új jogszabályt kidolgozó Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium a „könnyebb” megoldást választotta és egyszerűen a rendelet szabályait szándékozott különösebb változtatások nélkül törvényi szintre emelni. A benyújtott törvénymódosítás nagy felháborodást keltett mind a szakma – a HIV pozitívokkal foglalkozó orvosok –, mind az érintett civil szervezetek körében, és az adatvédelmi biztos is hangot adott elégedetlenségének. Társaságunk véleményezte a törvénytervezetet, majd a parlamenti szakaszban a törvényjavaslatot is, és az aggályait taglaló 18. TASZ Álláspontot eljuttatta a képviselőkhöz és a sajtóhoz is.
A többirányú fellépés hatására a tervezett módosításon több jelentős változtatást is végrehajtottak, és 2002. decemberében a következőket iktatták az egészségügyi törvény járványügyi rendelkezései közé:
- főszabállyá tették az önkéntes HIV szűrést, amely az érintett kérelmére anonim módon zajlik;
- e szabálytól eltérni csak és kizárólag a törvényben tételesen felsorolt esetekben lehetséges,
- nevezetesen ha a szűrésre jelentkező személy a kötelezően szűrendő körök valamelyikéhez tartozik;
- megszűnt továbbá a gondozásba vétel vonatkozásában létező, a fertőzés feltehető módján alapuló diszkrimináció,
- és a kötelező partnerkutatás intézménye is.(Lásd TASZ: HIV kötet)
4: Az Alkotmánybíróság később, 2014-ben eltörölte az évenkénti rendszeres pszichiátriai vizsgálat feltételét, lásd 24/2014. számú határozat. Ez a feltétel ismeretlen a társadalmi élet más területein.
5: A 43/2005. számú határozat utóéletéhez tartozik, hogy a Magyarok
Világszövetsége 2007-ben népszavazási indítványt terjesztett elő az
Országos Választási Bizottságnál (OVB), annak érdekében, hogy az
Országgyűlés végérvényesen tiltsa be a művi meddővé tételt. A bizottság
elutasította a kezdeményezést azzal, hogy sikeres népszavazás esetén az
Országgyűlésnek meg kellene előbb változtatnia az Alkotmányt. Az MVSZ az
Alkotmánybírósághoz fordult. A 57/2007. számú döntésében az Alkotmánybíróság helyben hagyta a OVB 99/2007. (III. 26.) számú elutasító határozatát.
6: A kötelező védőoltásokkal kapcsolatos következő fejlemény az volt, hogy az ÁNTSZ bepróbálkozott azzal, hogy a szülőket feljelentette a régi Btk. (1978. évi IV. törvény), 195. § szerint kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújával. Ha elítélik a szülőket, akkor öt évig terjedő szabadságvesztést kaphatnak. Az első és másodfokú bíróság 10 hónap börtönbüntetésre ítélte mindkét szülőt, a végrehajtást két évre felfüggesztve. Ezt követően fellebbezéssel került az ügy a Legfelsőbb Bíróságra. A Legfelsőbb Bíróság azonban felmentette a szülőket a bűncselekmény vádja alól. Elvi döntésében kinyilvánította, hogy a szülők nem követtek el bűncselekményt, legfeljebb szabálysértést. A gyerekek nem voltak közvetlen életveszélyben (EBH 2009.2029).
Ezt követően alakult ki a kötelező védőoltások beadásának mai rendje: ha a szülők nem adják be a védőoltásokat, akkor pénzbírságot kapnak. Több alkalommal is. Ha ez nem vezet eredményre, akkor egy napra állami gondozásba veszik a gyereket és egy gyámügyi munkatárs elviszi oltásra. A Strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság 2021-ben a 47621/13. számú ügyben lényegében szentesítette ezt a megoldást. Hat cseh panaszos nyújtott be indítványt az EJEE 8. cikk megsértése tárgyában, mert az cseh népegészségügyi intézet pénzbüntetést rótt ki a szülőkre. Az ítélet számos részes állam gyakorlatát és alkotmánybírósági határozatát tekintette át, és végül arra jutott, hogy nem állapítható meg a 8. cikk (a magánszféra) sérelme. Fontos megkülönböztetni, hogy itt csak a gyerekek számára előírt oltásokról volt szó, és ezt tartotta a bíróság arányos kényszerintézkedésnek a várható előnyök figyelembe vételével. Felnőttekre ez a határozat nem vonatkozik.
| 38/2003. | Dr. Péterfalvi Attila | A Pénzügyminisztérium egy rendeletmódosítást adott ki arról, hogy minden 50 ezer Ft érték feletti vásárlás esetén az üzletek számlát kötelesek kiállítani (vagyis elkérni a vásárlók nevét, címét és azt személyes adatként rögzíteni). | A biztos szerint ez a rendelkezés sérti a személyes adatok védelmét, a polgárok személyes szabadságát. A szabályozás ráadásul rendeleti szinten történt meg, törvényi felhatalmazás nélkül. Az Alkotmánybíróság sürgősséggel tárgyalta az ügyet és még a hatályba lépése előtt megsemmisítette a rendeletnek ezt a módosítását. Az EU szerencsére közben szabályozta ezt a kérdést uniós szinten és 3000EUR-ban határozta meg azt a határt, amely felett kötelező a számla kiállítása. A magyar Áfa törvényben ez 900 ezer Ft (a forint elértéktelenedése miatt ez már jóval magasabb összeg kellene legyen). |
| 828/B/ 2004. | Az indítványozó a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 16. §-ának alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Az Avtv. 11-15. §-ai határozzák meg az érintettnek a személyes adataival kapcsolatos jogait és érvényesítésük módját, a 16. § pedig felsorolja, hogy e jogok milyen okokból eshetnek korlátozás alá. Ezek között szerepelnek a vizsgálni kért rendelkezések, amely szerint a jogok korlátozhatók – többek között – „állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből” valamint „a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából”, illetve „az érintett … jogainak védelme érdekében”. Az indítványozó e három korlátozási okcsoport alkotmányossági vizsgálatát s ennek alapján az Avtv. 16. §-a jelölt szövegrészének megsemmisítését kérte. Indokolásul az alábbiakat adta elő: A személyes adatokhoz való jog alapjog, s az alapjogok korlátozására – az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint – kivételesen, más alapjog vagy alkotmányos cél érdekében az adott céllal arányos módon kerülhet sor. | Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt. Az Európai Unióba történő belépés feltétele volt ugyanis ez a szakasz (a 95/46/EK adatvédelmi irányelv magyar megvalósítása ez volt.) Csak az EU félrevezetése miatt került be a törvénybe, az Országgyűlés soha sem vette figyelembe, azóta sem.1 | |
| 36/2005. | Dr. Sólyom László (köztársasági elnök) | Az Országgyűlés által elfogadott Személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységről szóló törvény a képfelvételek 3 napos megőrzését tette volna lehetővé, az érintettek ez alatt az idő alatt érvényesíthették volna a jogaikat is a felvételek ügyében. Aztán az Országgyűlés a megőrzési időt differenciálatlanul 30 napra emelte fel, viszont az érintetteknek továbbra is 3 napot hagyott a jogaik érvényesítésére. Az aránytalanság miatt fordult a köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz. | Az Alkotmánybíróság osztotta a köztársasági elnök nézetét és alkotmányellenesnek tartotta ezt az aránytalanságot. 2 |
| 3223/2012. | Dr. Jóri András (adatvédelmi biztos) | A kormányülések nyilvánosságával kapcsolatos indítvány azzal kapcsolatban született meg, hogy a 2010-ben hatalomra került FIDESZ kormány megszüntette a kormány üléseinek utólagos rekonstruálhatóságát. (Országos jelentőségű döntések körülményeit utólag sem lehet megismerni.) Az indítvány két jogi szöveggel kapcsolatban született meg: az egyik a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 17. § (2) ellen, amely szerint a hangfelvételről készült jegyzőkönyv alapesetben nem nyilvános, a másik pedig a kormány ügyrendje, amely szerint hangfelvétel csak az ülés végén, közben pedig csak a miniszter vagy a miniszterelnök engedélyével készülne. Az államok általában hangsúlyt fektetnek arra, hogy a vezetőik leveleit, hangfelvételeket, iratokat archiválják - a későbbi történelmi rekonstruálhatóság érdekében. Minden egyes apó papírt irattárban őriznek meg. Magyarországon korábban 160 évig hiteles jegyzőkönyv készült a kormányülésekről, ennek megszüntetése barbárság. | Az új, Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény megszüntette az adatvédelmi biztos indítványozási jogát. 2012-től kezdve már csak az Alapvető Jogok Biztosa fordulhat az Alkotmánybírósághoz absztrakt normakontrollt kérve úgy, hogy nem kell saját magának a sérelmet elszenvedő polgárnak lennie. Közben Dr. Jóri András hivatala is megszűnt az Információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény hatályba lépésével. Az új Alkotmánybíróságról szóló törvény a 2012. előtti ügyek ismételt benyújtását követelte meg, ki kellett az új szabályok szerint egészíteni a szöveget. Az Ab. felajánlotta az Alapvető Jogok Biztosának, hogy az új szabályok szerint ismét benyújthatja ezt az indítványt, de a biztos nem élt a lehetőséggel. Ennek következtében az Ab. végzéssel megszüntette az ügyet anélkül, hogy érdemben elbírálta volna. |
| 3082/2013. | Dr. Jóri András (adatvédelmi biztos) | A magyar állampolgárok más országokénál sokkal jobban ki vannak szolgáltatva a megfigyelő államnak (és a vele barátságban lévő cégeknek). A bankok és hitelintézetek kérésére fogadta el az Országgyűlés A központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvényt, amely minden egyes banki hitelszerződés (és teljesítése) havi aktuális állapotát és teljesítési történetét tartalmazza. A bankok ezt a bankkártyához kapcsolódó hitelek esetében is alkalmazta (még ha valaki évkig nem élt a bankkártyájához tartozó hitel lehetőségével, akkor is havonta jelentette a bankkártya számla egyenleget a központi rendszernek. Az adatvédelmi biztos más országok hasonló rendszereit tanulmányozva, alkotmányellenesnek tartotta ezt. Az ún. negatív adósok (tehát a hitelek törlesztésével elmaradó polgárok adatainak nyilvántartása már korábban elindult, ez ellen nem volt kifogása az akkori adatvédelmi biztosnak. De a bankok szerették volna tudni azt, hogy náluk jelentkező polgároknak milyen más - esetleg kockázatos - hitele van még, amit törlesztenek. Ez az az időszak volt, amikor sok magyar család ment tönkre a svájci frank alapú kölcsöne miatt, amikor a frank árfolyama meredeken megemelkedett. | Az új, Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény megszüntette az adatvédelmi biztos indítványozási jogát. 2012-től kezdve már csak az Alapvető Jogok Biztosa fordulhat az Alkotmánybírósághoz absztrakt normakontrollt kérve úgy, hogy nem kell saját magának a sérelmet elszenvedő polgárnak lennie. Közben Dr. Jóri András hivatala is megszűnt az Információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény hatályba lépésével. Az új Alkotmánybíróságról szóló törvény a 2012. előtti ügyek ismételt benyújtását követelte meg, ki kellett az új szabályok szerint egészíteni a szöveget. Az Ab. felajánlotta az Alapvető Jogok Biztosának, hogy az új szabályok szerint ismét benyújthatja ezt az indítványt, de a biztos nem élt a lehetőséggel. Ennek következtében az Ab. végzéssel megszüntette az ügyet anélkül, hogy érdemben elbírálta volna. |
| 3082/2015. | Fővárosi Törvényszék bírája (a TASZ által indított per során) | A XXI. század indulása az alapvető jogok komoly korlátozását, a z orwelli megfigyelő állam kiteljesedését hozta magával. Mindjárt 2001-ben arab terroristák utasszállító repülőgépeket vezettek neki a World Trade Center két épületének, amelyek ezt követően ledőltek. Az államok reakciója nem maradt el. Első intézkedésként a légi utazások korlátozására, majd a légi utasok kötelező előzetes regisztrációjára PNR (Passanger Name Record) adatállományok létrehozására került sor. Ezt némi késéssel követte a telekommunikáció (telefonhívások, e-mail küldések) metaadatainak bűnügyi célú, államokon átívelő gyűjtése. A magyar Országgyűlés uniós kötelezettség alapján módosította A hírközlésről szóló 2003. évi C. törvényt 2008. március 15-étől olyan módon, hogy a telefontársaságok a hívások metaadatait (hívó telefonszáma, hívás ideje (dátum, óra perc, másodperc), hívott szám, felvették-e, mennyi ideig beszéltek, cella információk, ha mobiltelefonról hívták egymást, vezetékes telefonnál a cím) és az internetes napló állományokat egy évig, a sikertelen hívások adatait hat hónapig kötelesek megőrizni és a hatóságok számára kérés esetén átadni. A TASZ próbapert indított azért, hogy megtámadhassa az Alkotmánybíróság előtt ezt az előírást. A rendőrségi adatkérésék száma százezres nagyságrendű évente. Erről írtam már itt. | Az Alkotmánybíróság elutasította a kérést, érdemi vizsgálat nélkül az alábbi okok alapján. A bíró A hírközlésről szóló törvénynek nem azt a szakaszát támadta meg (157. §) amelyet a hírközlési szolgáltató telefontársaságnak kell alkalmaznia: "„[a]z elektronikus hírközlési szolgáltató az elektronikus hírközlési szolgáltatás teljesítése után – a (2) bekezdésben, valamint a 159/A. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével – törli vagy anonimizálja az előfizetőkre és a felhasználókra vonatkozó személyes adatokat, amelyeket a szolgáltatás nyújtása során kezel”. Mivel a bíró a megőrzendő adatok felsorolását tartalmazó szakaszt támadta meg, és nem a sérelmet okozó szakaszt - ezért visszautasították.3 |
| 15/2022. | Társaság a Szabadságjogokért | Az Alkotmánybíróság 2022. június 28-án kelt határozata elfogadta az indítványozó álláspontját és alkotmányos mulasztást állapított meg. Felhívta a jogalkotót, hogy 2022. december 31-ig alakítsa át a hírközlésről szóló törvényt úgy, hogy az összhangban legyen a magánszféra védelmével és a személyes adatok védelmével (ezek az alaptörvényben szereplő kötelezettségei az államnak). |
Jegyzetek
1: A határozat szövegében ez volt:
- „Az indítványozó által vizsgálni kért szabályok egy részét a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításáról szóló 2003. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) iktatta be az Avtv. rendelkezései közé. A Módtv. 20. § (2) bekezdése szerint az Avtv. újonnan megállapított 16. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződés hatálybalépésének napján lép hatályba. Az Avtv. 2004. május 1-én hatályba lépett új szövege kapcsolódik az Európai Parlament és Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK Irányelvéhez (a továbbiakban: EK Irányelv), amely „a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról” szól. A Módtv. 20. § (3) bekezdése szerint: „E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségeknek a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK Irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.Mindezek alapján megállapítható, hogy az Avtv. jelen ügyben vizsgált 16. §-a részben az EK Irányelv végrehajtásaként megalkotott hazai jognak tekinthető. Az irányelvek, mint másodlagos közösségi jogforrások végrehajtásaként meghozott belső norma alkotmányossági vizsgálatát illetően, az alkotmánybírósági gyakorlatot összegző 744/B/2004. AB határozat rámutatott: „Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződés kihirdetése a 2004. évi XXX. törvény elfogadásával megtörtént. A csatlakozás feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány 2. cikke értelmében a csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek és – bizonyos feltételekkel – alkalmazandók ezekben az államokban. Az irányelvek, mint az Unió ún. másodlagos jogforrásai a tagállamok számára azt teszik kötelezővé, hogy a saját jogalkotási eljárásukban az irányelvek tartalmának megfelelő szabályozást alakítsanak ki.”
Amikor később erre alapozva indítványt nyújtottam be, azzal érvelve, hogy a 95/46/EK irányelv más pontjait is be kellene tartani – akkor az Alkotmánybíróság nemzetközi egyezménynek tartotta az irányelvet (az EUB ítéletét is) és hivatkozva arra, hogy nemzetközi egyezményre alapozott indítványt magánszemély nem nyújthat be, elutasította.
2: A határozatban volt egy bekezdés a magánszféráról:
- „A kamerának, mint a tulajdonvédelem technikai eszközének az alkalmazása a tulajdon tárgyainak óvására alkalmas ugyan, ám óhatatlanul személyekre, emberi magatartásokra, szokásokra, megnyilvánulásokra, illetőleg magára az emberi testre is irányulhat. Az elektronikus úton történő megfigyelés tehát alkalmas arra, hogy a magánszférába behatoljon, intim (szenzitív) élethelyzeteket rögzítsen akár olyképpen, hogy az érintett nem is tud a felvételről, vagy nincs abban a helyzetben, hogy mérlegelhesse az ilyen felvételek megengedhetőségét és azok következményeit. Az így végzett megfigyelés a magánélethez való jog sérelmén túl – szélesebb és mélyebb értelemben – az emberi méltósághoz való jogot általában is érintheti. A magánszféra lényegi fogalmi eleme éppen az, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek. Ha a nem kívánt betekintés mégis megtörténik, akkor nemcsak önmagában a magánélethez való jog, hanem az emberi méltóság körébe tartozó egyéb jogosultsági elemek, mint pl. az önrendelkezési szabadság vagy a testi- személyi integritáshoz való jog is sérülhet.„
Sajnos ezt a véleményét az Alkotmánybíróság nem tartja érvényesnek az egészségügyben folyamatos megfigyelésre. Az extra vonalkódról szóló 3110/2013. számú határozatban szerepelt, hogy a magánszférát simán megfigyelheti az állam, ha egy törvény alapján (és titokban) teszi:
[88] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Eüavt. 22. § (6) bekezdésében szabályozott megőrzési idő és a magánszférához való jog között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése – a régi Alkotmány 59. § (1) bekezdésével ellentétben – átfogóan védi a magánszférát: az egyén magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét. A magánszféra lényege tekintetében továbbra is fenntartható az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatából idézett – a magánélet (magánlakás, magántitok) fogalmának esszenciáját megfogalmazó, általános érvényű – megállapítás, miszerint „a magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek.” [36/2005. (X. 5.) AB határozat, ABH 2005, 390, 400.] A kifogásolt rendelkezés a társadalombiztosítási igazgatási szerv kötelező adatszolgáltatás alapján végzett adatkezelési tevékenységének időbeli korlátját határozza meg. Az adatszolgáltatás kötelező jellege az állami keretek között megszervezett egészségügyi, illetve gyógyszeres ellátás igénybevételéhez kapcsolódik. Az adatszolgáltatás tehát nem önkéntes ugyan, de az adatok beszerzése nem a magánszférába való behatolással (megfigyelés) történik. A kötelezően szolgáltatandó adatok köre, az adatfeldolgozás, beleértve annak idejét az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított információs önrendelkezési jog védelmi körébe tartozik. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasítja. [Azóta már 30 évig figyelhet meg bennünket az állam.]
3: Az ikertornyok lerombolása után az egész világon fokozták a terrorizmus ellenes intézkedéseket. Ide tartozik a légi (később a nemzetközi hajójáratok) utasainak regisztrációja. A regisztráció az utas adatokat PNR (Passanger Name Record) jelenti, amely alapvetően személyes azonosító adatok tartalmaz, továbbá hitelkártya, lakcím, útlevélszám stb. adatokat. Mára már számos állam gyűjti ezeket az adatokat a beutazókról. Az EU-be érkező harmadik országok polgárainak adatai is a tagállamok rendelkezésre állnak, amely adatokat Magyarországon a TIBEK titkosszolgálat elemzi. A Covid-19 járványhelyzetben kísértetiesen hasonló intézkedéseket tapasztalhatunk.
Nem csak a személyes mozgásokat, hanem a telekommunikációt is folyamatosan figyelik az államok. Az Európai Parlament 2006. március 15-én fogadta el a 2006/24/EK. számú ún. megőrzési irányelvet. Ez a tagállamokat kötelezte arra, hogy megőrizzék a telefonhívások ún. metaadatait (dátum, idő, hívószámok, időtartam, sikeres volt-e a hívás), az SMS-ekre is ez vonatkozik és az internetes szolgáltatások igénybe vételére is. Az irányelv szerint a tagállamok saját törvényt alkotnak, amely rendelkezik a telekommunikációs metaadatok megőrzéséről és a hatóságok számára történő elérhetőségükről. A telefonhívások és internetes szolgáltatások igénybevételét rögzítő naplófájlok adatait legalább hat hónapig legfeljebb két évig kell megőrizni. A magyar hírközlési törvény módosítása ennek felét vezette be – a telefonhívások és az internetes naplófájlok adatait egy évig kell a szolgáltatóknak megőrizniük. A sikertelen hívások adatait hat hónapig kell megőrizniük.
A hírközlésről szóló törvény egy évig tartó kötelező megőrzést ír elő, de a társaságok ennél sokkal tovább őriznek személyes adatokat a telefonhívásokról és SMS küldésekről. Egyrészt, az előfizetők számára utólag is kell adni híváslistát (2 évig), másrészt az adóhivatal számára is meg kell őrizni az elszámolási adatokat (7 évig). Ezt a rendőrség is tudja, ezért nagyobb időtávra is, visszamenőleg kérnek adatokat. Másrészt a magyar hírközlési törvény megengedi, hogy bármilyen ügyben lehessen cellainformációkat, híváslistát kérni [egyáltalán nem csak a terrorizmus elleni nyomozás során, hanem pl. biciklilopásnál is]. Mivel az adatok előbb-utóbb azért anonimizálásra kerülnek, ezért a rendőrség már rutinszerűen lekéri a cellában tartózkodó ~ezer előfizető adatait akár van rá szüksége, akár nincs, legfeljebb majd törlik. Szóval egyáltalán nincs ez rendben.
Az Európai Unió tagállamaiban indult több alkotmánybírósági eljárás a megőrzési irányelv alapján hozott nemzeti törvény ellen. Előbb a német, majd a román alkotmánybíróság érvénytelenítette a nemzeti törvényt arra hivatkozva, hogy az ellentétes az ártatlanság vélelmével. Németország ellen az EU kötelezettségszegési eljárást is indított. A ciprusi alkotmánybíróság is foglalkozott az üggyel, ott is ellentétesnek tartották a nemzeti törvényt az ottani alkotmánnyal, de olyan határozatot hoztak, hogy az EU irányelv magasabb rendű jogszabály, tehát nem tehetnek a nemzeti törvény ellen semmit. [A magyar kezdeményezés egy banánhéjon elhasalt. Kérhetett volna a bíró esetleg segítséget valakitől.] Az EU Bíróságán 2012-ben indult eljárás a megőrzési irányelv ellen hivatkozva az EU Alapvető Jogok Chartájára (az ártatlanság vélelmére). Az EUB C-293/12 és C-594/12 együttes határozata végül kimondta, hogy a megőrzési irányelv ellentétes az EU Alapvető Jogok Chartájával. Az egyes tagállamok azonban a nemzeti törvényeiket megtartották.
Utolsó módosítás 2021. június 11.