Egyik olvasóm írt egy elektronikus levelet, amelyet az alábbiakban megosztok Önökkel. A szöveghez nem tettem hozzá, ahogy érkezett – úgy adom közre változtatás nélkül. Kérésének eleget téve, csak a monogramját közlöm. (Ha mások is megírnák az észrevételeiket, annak nagyon fogok örülni, és szívesen közzé is teszem az írásokat.)
Egy apró észrevétel a november 6-i Minden egyes bitre szüksége van az államnak a betegről c. bejegyzésben szereplő részhez: „A háziorvosok tételes jelentése 2009-ben indult el (ugyancsak kényszerintézkedés alapon).” Határozott emlékeim szerint a jelentések küldése már 2006-ban megkezdődött – ezzel kapcsolatosan őrzök egy dokumentumot, igyekszem előkeresni és elküldeni Önnek.
Ez tehát egy 2006-os OEP-körlevél, ami minden olyan alapellátót érintett, akik addig ‘adatszolgáltatási kötelezettségüknek’ nem tettek eleget. Lehet, hogy belemagyarázás, de a levelet nem tudom nem történelmi kontextusba helyezni. Kizártnak tartom az akkori felfokozott belpolitikai helyzetre visszagondolva, hogy ne nézte/olvasta volna az előző nap(ok)ról szóló híradásokat az OEP-főigazgató (vagy illetékes beosztottja) azelőtt, hogy megfogalmazta/szétküldte EZT a – nyílt fenyegetést tartalmazó- levelet. Megjegyzem, hogy kevés dologban mutatkozik szerintem olyan folytonosság az azóta megváltozott belpolitikai vezetésben, mint amit a betegadatok erőszakos bekérésében tapasztalunk. Ma már kijelenthető, hogy az erőből keresztülvitt tételes betegforgalmi jelentés az EESzT előhírnöke volt.
A tételes betegforgalmi jelentéseket tehát 2006 őszétől kell(ett) a háziorvosoknak kötelezően elküldeni a TB felé, ennek hiányában nem kap(t)unk finanszírozást. Kezdetben próbálkoztunk többen olyannal, hogy nem küldünk semmit vagy üres floppy-lemezt küldünk be. Utólag értettem meg, hogy a nekem mondott érv („doktor úr, a többi orvos már elküldte, csak a maga jelentése nem érkezett még be”) valótlan volt és központilag lehetett kiadva, többeket (legalább két megyében) vettek rá így az adatszolgáltatásra. Annyit legalább megtettem, hogy az érzékeny betegadatokat tartalmazó mágneslemezt mindig tértivevénnyel adtam fel a postán. Éveken át ment tehát országosan nagy tételben a háziorvosi betegadatok floppy-lemezen való beküldözgetése, mi lehettünk már végére a floppy-kereskedők talán egyetlen célközönsége. Nem tudom visszaidézni, hogy pontosan mikor tértünk át az elektronikus adatszolgáltatásra de valamikor 2010-2011 táján a korábban elküldött floppykat több évnyi betegadatokkal normál postai küldeményként visszakaptam ekkor megsemmisítésre. Nincs információm arról, hogy a rengeteg praxisból ily módon kizsarolt floppylemez-adattömeggel ki és mit kezdett. A 2020. október 24-i OEP-körlevél üzenete egyértelmű volt. Az, hogy miért maradtam mégis a rendszerben magyarországi háziorvosként tovább (tudatában a kényszerű adatszolgáltatás hungarikum-voltának), már egy másik, személyes/családi történet.
Talán érdeklik gyakorló orvosok személyes tapasztalati az EESzT-vel, egy-két gondolatot írnék erről az általam mostanában látott területekről:
- Háziorvoslás. A koronavírus-járvány egyértelműen és általánosságban katalizálta az EESzT használatát: az e-receptfelírás és a laborleletek lekérdezése (PCR-teszt, stb.) immáron általános igény, anélkül ‘telefonos rendelés’ nem is lehetséges. E-beutalót is egyre többen szeretnének, ezt azonban pl. a mi őskövület-szoftverünk (Visual X-Doki) nem tudja kezelni. Az intézmények nagyobbik része megbízhatóan feltölti a leleteket, de akadnak kivételek. Az ambuláns leletek/zárójelentések rendszeres lekérdezése persze a napi betegforgalom mellett képtelenség. Az adatvédelmileg leginkább elfogadható használatra (=a beteg maga kérdezi le és hozza el/adja át saját leleteit) csak elvétve kerül sor. A sajtóban viszont olvashatóak orvostól is pl. ilyen ‘gyöngyszemek’: „A helyzetben nagy segítséget nyújt a közelmúltban elindult és kiválóan működő informatikai rendszer, ami a betegek leleteinek távlekérdezésében, és a receptek online formában a gyógyszertárba juttatásában segít”. A Ripost újság beszámolója a csornai háziorvosi ellátásról.
- Üzemorvoslás. Leendő munkavállalóként én is megtapasztaltam a kiszolgáltatottságot: fővárosi kórház munkaügye eleve bekéri a TAJ-kártyát, csak azt követően ad foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra beutalót (amelyen persze szerepelteti a TAJ-számot is). Egy nagy magánellátó helyről pedig azt tudtam meg ‘első kézből’, hogy a TAJ-számok bekérése és kezelése kb. 5 éve napi gyakorlat (annak beírása nélkül nem is enged a szoftver semmit sem menteni). Ők pl. a GDPR bevezetése óta beleegyező nyilatkozatot íratnak alá a dolgozóval, amelyen hivatkoznak honlapjukra és azon fellelhető saját adatvédelmi tájékoztatójukra. (Megjegyzésem: ilyenkor a dolgozó ahhoz járul hozzá, hogy a magáncég rögzítheti adatait a céges orvosi adatbázisában. Tehát megtörténhet, hogy egy másik munkahelyen már nem indulhat ’tiszta lappal’ ez a dolgozó, ha ugyanaz a szolgáltató biztosít ellátást ennél a másik munkahelynél is.) Az EESZT lekérdezés foglalkozás-egészségügyi rendelésen eleve nem is életszerű, hiszen törzskartonon/megjelenési lapokon csupán az kerül rögzítésre, amit a dolgozó elmond/leletként bemutat (=bevall). Arról nincs információm (=nem néztem utána), hogy a foglalkozás-egészségügyi megjelenésekről mikortól és milyen adat kerül fel az EESZT-be. Vélhetően csak a megjelenés ténye továbbítódik ellátási esemény-azonosítóval (ahogy háziorvosi megjelenésnél), beutaló itt ritkán kerül kiadásra (pl. tüdőszűrés, audiológia), receptírás sem jellemző.
- Sürgősségi Betegellátó Osztály. Itt az EESzT megléte nagy segítség, mert gyakran tájékozatlan/demens/zavart/eszméletlen stb. betegtől van szükség gyorsan kórelőzményre. Ilyen részlegeken nagy számban dolgoznak mentőtisztek, akik EESzT-hozzáféréssel maguk ugyan nem rendelkeznek, orvoskolléga bevonására/megkérésére EESzT-adatok lekérdezése végett rendszeresen kerül sor – ez nyilván kényszermegoldás függetlenül attól, hogy adatvédelmileg helyes-e. Az SBO-n felvett korrekt kórelőzmény az intézmény számítógépes programjába bekerül és az alap lehet a később ellátó osztály számára is.
- Háziorvosi ügyeletek. Engem jelenleg nem érint, de van tapasztalatom. Az ügyeletes orvos számára ugyan segítség lehet az EESzT használata, de az ügyeletek túlterheltségét ismerve nem életszerű, hogy rendszeresen erre sor kerüljön. Az pedig végképp nem elvárható, hogy lakásra/közterületre kiérkező ügyeletes vagy mentős egység (ahol gyakran mentőtiszt teljesít szolgálatot, akinek nincs is jogosultsága) kórelőzményt kérdezzen le minden ellátásakor hordozható számítógépe segítségével. Éppen ebben látom az ügyeleti munka legnagyobb csapdáját: az ügyeletes orvos legtöbbször először találkozik a beteggel, tehát pl. a háziorvosokhoz képest nagyobb szüksége lenne a kórelőzményére, viszont annak minden esetben való áttekintése nem megvalósítható az ügyelet túlzott, sokszor indokolatlan lakossági igénybevétele mellett. Az opcionális lehetőség jóval kisebb előnyt jelent mint a lekérdezések elmaradásának számonkérhetőségéből adódó hátrány.
Fentiekben a lekérdezés szerepét, az adatbázis használhatóságát írtam le az orvosi gyakorlatban a saját szemszögemből. Az adatfeltöltést abszolút kényszernek élem meg és – azon kívül, hogy az érzékeny BNO-kódok használatát kerülni igyekszem- azt nem is tudom sajnos megakadályozni.
Üdvözlettel: dr. T. Zs.
Az olvasói hozzászólás után én is utánanéztem a saját archívumomban találok-e valamit. És igen, az Adatvédelmi Biztos az OEP-nél tartott helyszíni vizsgálata után kiadott állásfoglalását elküldte nekem is. A letölthető dokumentumok közé felraktam. Jól emlékszik tehát a levélíró, én felejtettem el, hogy pontosan mi hogyan történt. Egyértelműen jogellenes volt kormányrendeleti szinten előírni a háziorvosok kötelező havi jelentését (és mint a cikkből kiderült az OEP ráadásul keménykedett is az orvosokkal).
Dr. Alexin Zoltán